2008. nov. 24. 17:12 - írta Ági

A Blog átköltözött a www.thasos.hu

oldalra! 

Továbbiakban ott olvashattok!!!!

Köszönöm az eddigi figyelmet!

Várlak benneteket ott is!

2008. jún. 12. 19:17 - írta Ági

A hétfői sziget túrán csíptem nyakon ezt a témát.

Panagia falujában már előző este már felfigyeltem a fekete füstre, de akkor siettem. Így kis csoportommal mikor megláttuk a füstjeleket azonnal megálljt parancsoltam, és bekukucskáltunk a füstöt eregetőkre.

 Az egyik vendégem köjálos főellenőr volt. Ő azóta is ájuldozik, hogy micsoda körülmények… Én meg nyugtatom, bátran egyél belőle, a világ legfinomabb dolgát kóstolhatod meg e fekete kondérokból.

A görögök ismerik a befőttet mint komposzta. Előfordul, hogy ők is vesznek a főleg németektől idekerülő konzervekből, de inkább csak a nagy szállodák reggeli és vacsora asztalán találhatók meg ezek a külföldön gyártott befőttek. Amit egy görög maga is elkészít, ill. egy háztartásnak elmaradhatatlan édessége: a GLIKO TOU KOUTÁLIOU. AZ AZ A KANALAS ÉDESSÉG.

Itt a szigeten májusban készítik a cukkinit.

A kicsiny cukkinit leszedik, meghámozzák, azbesztbe mártva, majd citromlébe mártva állni hagyják. Ez idő alatt elkészítenek egy szirup oldatot.

Ahány kg termény, annyi szirup oldat: fele méz, fele cukor.

A nagy kondérba előfűzik a cukkinit, majd a terméket átmerik egy másik kondérba, ráöntik a mézes szirupot, és 24 óráig, folyamatos rázogatás, és hableszedés közben bepárolják. Harmadik nap kihűlés után vagy vanilliával, vagy ambróziával ízesítés mellett kicsomagolják vagy a díszüvegekbe, vagy a konzerves dobozokba.

Szintén május közepén készítik a zöld füge édességet.

Leszedik, megmossák, megtisztítják az éretlen zöld fügét. Horgolótű hegynyi lyukacsokat szúrnak bele. Egy napig tiszta vízben előfőzik, majd a következőnap a szirupba párolják be.

Június első hetében van a zöld dió édesség készítésének az ideje.

A fügével azonos módon készítik.

Krétán, én magam a mazsola szőlő édességet készítettem.

Annak az elkészítése egyszerűbb.

Egy kg magnélküli kemény érett, szőlő (Szultána)+ 10 kg cukor. Egy nagy edényben állni hagytam 24 órára, majd a kondérba alágyújtottam, és délutántól másnap reggelig hagytam az első forralás után pöszörögni. Úgy, ahogy a kocsonyát készítitek. Először felhabzott, azt folyamatosan szedegetni kell, időnként rázogatni a kondért, hogy le ne ragadjon. A végén egy pohár frissen csavart citromlevet vagy narancslevet öntöttem hozzá, ill. az elmaradhatatlan ambrózia levélkét, amit ti citrom muskátli néven ismertek.

Barátnőm a narancs és citromhéj elkészítésének volt a mestere.

Ha Szantorinin jártunk, onnan mindig paradicsomos édességet vettem.

Hogyan eszem én…

Elvétve megeszek egy édességet, de inkább a szirupját használom. Tea ízesítésre, gyümölcslevesekhez, boléhoz, sülthúsokhoz édes- savanyú szósz készítéséhez. Püspökkenyérhez is jó.

A helyieknek, ez az elmaradhatatlan vendégváró.

Ha bárhová elmegyek, egy görög –török zaccos kávé, egy pohár hideg víz, és egy kis csészébe egy kanálka, ilyen édesség. Ha nem vagyok hajlandó megenni, haza küldenek egy kis üvegnyit a családomnak. Ők ugranak rá. Egy hét alatt eltüntet a két férfim egy doboz Szuozi féle kanalas édességet.

Tavaly hallottam egyik vendégemtől, hogy édesanyja is készített ilyen édességet.

Ők nagyon meghatódtak e vendégfogadás által.

Ma már itt is kihalófélben van e mesterség.

Készítenek nagyobb modern üzemekben is, de amit én ajánlok, hogyha vásároltok e termékből, az nem a nagy üzemi legyen!

A szabad tűzön, fatüzeléssel készített édességnek nyomába nem érhet egyik nagyüzemi sem! Köjál ide, köjál oda, öreganyáink tudták mi a jó.

 

Panagiába Szouzi asszonynál vásároljatok ebből.

Ha nem akartok venni, csak kíváncsiak vagytok rá, hogy milyen, akkor is nyugodtan oda mehettek hozzá. Kitesz nektek kis tányérra minden fajtából. Végigkóstolhatjátok. Nem baj, ha nem vesztek belőle.

De úgy menjetek haza, hogy kóstoljatok bele e házi ízekbe is!

Jó nyalakodást!

2008. jún. 12. 18:19 - írta Ági

  

Szeretem a köveket, amiből ebben az országban igen sok van. Mindenféle kőzet és ásvány. Magmás, metamorf, üledékes, szulfát, foszfát, szilikát. Van köztük értéktelen homokkő, a múltba nyomokat mutató ősmaradványos agyagpala, üvegfényű tűs kristályokat alkotó karbon és kősó, és amiből ezen a szigeten a legtöbb található, a kvarcban és márvány érkitöltésekben az arany.

Nagyon érdekes a márványfejtésnek és feldolgozásnak a története is, de most inkább egy természeti jelenségről szeretnék mesélni nektek. Ágiékkal fent jártunk a thassosi hegyekben, ahol egy-két kőpiramisra hívtam fel a figyelmüket.

Sok évvel ezelőtt fedeztem fel e jelenséget. Fenn síkokon, kietlen lakatlan tájakon, ahol az egyetlen, ember nyomát mutató dolog egy elhagyott kis kápolna.

Évekig kérdeztem a görögöket, milyen rituális szokásuk, vagy gyermekjátékuk van az ilyen lehetetlen helyeken levő kis kápolnáknál.

Ők értetlenkedve rázták fejüket, semmilyen rituális kőrakó játék nem létezik.

Kb. 15 éve fejtettem meg a titkot.

A krétai Imbroszi, valamint a Szamária-szurdok adta a kézenfekvő választ.

10-13-as erősségű szél, tehát a 100 km/órás sebességűnél nagyobb, megmozgat mindent. De az eső ereje is hatalmas lehet. Egy nagy kő, arra ráékelve a természeti erő által még egy, meg még egy, meg még egy… A végén egy kis kőpiramis keletkezik..

 

A szurdokokban hatalmas völgyek vannak ilyen kőpiramisokkal megtelve.

A döbbenet számomra akkor a legnagyobb, amikor a függőleges szurdokfal - ahol mondjuk csak 2-3 méter átjáró van - 10-30 cm-es redőibe tesz be a szél vagy az eső kisebb piramisokat. Ezeket fotózni nem tudtam, mert oly keskeny az átjáró, és oly megközelíthetetlen magasságban voltak. Itt Thasszosz szigetén láttam sok ilyen kis piramist. De olyan tömegével, mint Krétán, nem. Nálunk nem olyan szélsőséges az időjárás.Legyetek figyelmesek a természetet járva.

Csodákat láttok, és csodákat tesz veletek.

Én, ha állat lennék, sirály szeretnék lenni.

Ha az őseimet keresném, akkor azt kérném, ez az óriás fa legyen az ükapám.

 

Arra a válaszra pedig, hogy hol érintettek meg először ezek az érzések: Kréta rejtett minoszi szent helyein, és a szurdokokban egyedül bolyongásaim során.

És még egy fennköltnek tűnő, de számomra igaz gondolat.

Nem az a gazdag, akinek pénze és vagyona van. Az a leggazdagabb, aki megengedi magának, hogy a természet közel kerüljön hozzá.

És én nagyon gazdagnak érzem magam! 

 

 

2008. jún. 12. 16:19 - írta Ági

 
Ypszarió

 Ági azt mondta ezt a kirándulást nem lehet kihagyni ez az igazi Thassos. Hát legyen. Fogalmam se volt mi vár rám Én tudom magamról, hogy tériszonyom van, de mivel nem tudtam milyen utakon megyünk milyen mélységes , meredek hegyi utakon nagyon bátor voltam. Na de csak egy ideig.

Reggel nyolckor indultunk , Ági /autó és túravezető/ férjem és én egy jópofa Suzuki  ponyvás terepjáróval, felszerelve vízzel szendviccsel, fotómasinával.Na most meghódítjuk a szigetet.  Visszafelé sült el.

Márvány feldolgozása első megállónk. Itt találkoztunk Ági szomszédasszonyával aki lehet, hogy hetven éves, tip-top kis holland hölgy , turistákat vezet a szigeten , a legtöbb gyalogtúrát ő jegyezte le a szigeten az öregek elmondása alapján. Kíséri a csoportot, gyalogol kiló métereket, biztos imád itt élni,megtalálta önmagát.

A márványtömböket ipari gyémánttal  szeletelik, majd  különböző finomságú csiszolás következik, míg teljesen fényes csillogó nem lesz. A világon mindenhová szállítják /Dubaiba szigetelésnek , megtartja a hűvöset/ csak itt van ilyen fehér márvány, nem győzik kitermelni. Azt gondolná az ember, hogy milyen tömör anyag, nehezen munkálható, na de le ne csöpögtesd olajjal , vagy bármi más  folyadékkal ami nem víz, mert beszívódik , örökre meg van a nyoma. Mindezt egy nagyon szimpatikus mérnök ember kíséretével tudtuk meg.Kapott suvenír :két kis csiszolt márványkocka.

 És indulás az ismeretlenbe. Ági mesél , magyaráz, és megyünk egyre feljebb a kolostorhoz ahol csak egy pap lakik. Utat építenek nagy behemót járgányok markolók, akkora szint különbség előttünk, ezt már a kis suzuki dzsip se bírja, utat építenek ill. javítanak a kedvünkért, hogy tovább mehessünk, de lebeszélnek, Ők se tudják mi várna további utakon ránk. Ági fantasztikusan uralja az autót, próbálja rávenni a férjem egy kis sofőr cserére, nem megy. Innen az alföldről nagyon nehéz az átállás, bár itthon azt mondta már nekem, hogy most már bevállalná. Hát….nem tudom. Párszor ki kell szállni az autóból a férjem irányít,mert hol egy nagy gödör, hol sziklagörgetegeken kell megtalálni az utat, hogy ne feküdjön fel a kocsi, és ne is boruljunk. Én aki nem vezetek nekem a legfélelmetesebb az volt amikor huppantunk ,hátul ide-oda dobált a hepe-hupa, huss és lebillenünk az útról. De a látvány innen a világ tetejéről csodaszép, mélykék tenger lent  balról, jobbra a sziklák, és megint jön a kanyar. És Ági magabiztosan, innen látszólag nyugalommal visz bennünket a csúcs felé. Az  Ő magabiztosságát látva mondtam magamban kibírod Ági/ mert, hogy engem is így hívnak, mondta is Panosz,-Ági férje- hogy Magyarországon mindenkit Áginak hívnak?/Most már pattog a fülünk mindjárt ott vagyunk , kiszállunk az autóból és most már csak fel kell kapaszkodni, de Nekem nagyon keskeny ez a csúcs szinte négykézláb másztam fel és ott csüccs, néztem jobbra –balra , nekem ez a Mont Everest, férjem meg Ági sétáltak nézelődtek, 57 évesen éltem át ezt a csodát és nincs nap, hogy ne térnék vissza nappal, gondolataimban, és éjjel álmaimban. Kibírtam, fent voltam túléltem, köszönet érte.

Lefelé már csak az élvezet, a nézelődés. El se tévedtünk, és meredek kaptatón felfelé megérkeztünk Kazavitibe nekem kedvenc, gyönyörű rendbe hozott házakkal /németek és hollandok által/ fa spaletával , réz zsanérral , madeira  vitrage függönyökkel, csodaszép fa erkélyekkel ami kilóg a sziklák fölé/mint Korzikán , Bonifaccióban csak ott a tenger főlé lógnak be az erkélyek/ és onnan eszement látvány lehet a végtelen táj és a tenger. De én ezt csak a ház melletti útról képzelem. Nagyon drágák lettek ezek a házak és már alig van eladó eleinte még szoroztam. Feladtam.  Víz bevezetve, automata mosógépet is láttam, a szennyvíz az biztosan derítőt kíván, amit szintén márványból építenek mert elvezeti a vizet , a többi meg szépen elbomlik szerves anyaggal besegítve, Ági mondta,hogy darált húst tesznek bele, hogy segítsék a bomlást. Különleges világ, különleges szokások. Itt is szeretnék egy kicsit lakni. Bemenni az idős tavernás házaspárhoz akinél Ági kávézott és ugye beszélgetett, mert ez a legnagyobb baj, hogy nem tudok személyes kapcsolatot teremteni  az itteni emberekkel .Egy hatalmas tölgy gyomrába kellett beállni  és kívánni valamit ott a taverna előtt. Na és persze fotózás.

És most folytatódik az út Kastró felé, az út legkülönlegesebb része. Férjem szerint  Bibliai táj nagyon különleges növényekkel,  mintha a  bokrokat megnyírták , megformázták volna. A nevüket csak Ági tudja .És mindez apró sziklás talajon beláthatatlan nagy területen, girbegurba törzsű fák mindez a szél hatása. A szél … még most is hitetlenkedünk a férjemmel. Az út mellett kövek egymáson , alul a legnagyobb rajta felfelé,  kisebbek mint egy gúla, mint amikor homokot csöpögtet az ember, csak nagyobbak a kövek, na ezt is a szél csinálja. A szél rakja köveket egymásra, Áginak elhiszem.

Kastró lakatlan, lerombolt házak egyedül a tavernás él itt .Be-be tévednek turisták nekik mesél a kis templomról, mi meg bámuljuk a kocsmáját. Régi szedett vedett bútorokkal minden csupa eklektika, de varázslatos. A kutya alszik egy padon ,mellette két cica .Elmegyünk mellettük ránk se hederítenek, minden álmos, nyugalmas olyan „manjaná-s”/nem tudom hogy írják, elnézést/Nagyon szeretném ezt az életstílust felvenni, minden kis hülye dolgok miatt görcsölök, megfelelek? Jól teljesítettem?Marad pénzem hó végére, mennyi lesz a nyugdíjam.Végig rohantam a szigetet/az életemet/ mindent látni akartam, és úgy szeretnék , ott egyszer csak ülni, esetleg órákat, és nézni ki a fejemből. Hány hét, vagy hónap, esetleg év kellene ehhez……..

Kastró a kalózok faluja ,hát jó sokat kellett hegyet mászniuk nem adták ingyen a zsákmányt. Bekukkantottunk a kis kápolnába ahol összegyűjtik a koponya és lábszárcsontokat, miután 2 év elteltével kiássák a sírból, addig tart a fekete szigorú gyász. Berakják a csontokat egy kis ládikába, fényképpel, vagy csak leteszik a kápolnába a csontokat. Hallstadtban mindezt a helyhiány miatt, itt van hely –talán nagyon sziklás a föld? Nem tudom az okát, vissza kell mennem megkérdezni!?

Most már csak lefelé vezet az út a vízesésekhez Az autót lerakva megint négykézláb mentünk felfelé   a nagyobb vízeséshez megkeresni az eredetét, de itt is felvásárolták és bekerítették a terület egy részét. Még nem tudni mire hasznosítják. Hogy egy két ember nagyon –nagyon jól él a szigeten az biztos, de többség keményen megküzd a mindennapokért. Nekem kicsit valamiféle őserdei  érzésem volt a patakparton,és egy kis félsz az esetleges kígyóktól. Láttam egyet mikor mentünk Limenasból gyalog hazafelé Makri Ammosba, igaz ki volt vasalva hál’ Istennek. Innen az autós utunk is gyönyörű úton, csupa zöld minden mellettünk felettünk.De jó, hogy június elején mentünk.Vajon szeptemberben, milyenek a színek?Még egy ok a visszaútra.

Este fél 8-ra hazaértünk. Mindenünk csupa por, a ruhánk az ülések. Na de a lelkünk……Holt fáradtak vagyunk Ágit sem kell ringatni, mondta is ,hogy de jó holnap nem kell korán kelnie.

Nekünk meg két nap múlva menni kell, jön értünk a busz.

Shirly Valentine bezzeg ott  maradt a szigeten. A mi családunkban kötelező ennek a filmnek az ismerete, a vejem próbálta kihúzni magát ez alól, nem sikerült. Ajánlom. Azt a kis pohár bort mindenkinek, nem csak álmaiban, valóságban is meg kell innia.

2008. jún. 10. 21:32 - írta Ági

Nagyon szomorú vagyok szombat óta. Gergő, aki az Apollonhoz magukon kívül, 24 vendéget hozott, szegény rá is és ránk is rá júr a rúd. Ő jó szándékkal, lelkesen összetoborzott a baráti és ismeretségiköréből mindenkit. A szó szoros értelmében megszállták a szigetet. Szerencsére csak egy hétre. A fiatalok az ivászat, a tombolás és a szertelen viselkedést tanúsítják mindenhol.  (A TÁRSASÁGBÓL TISZTELET A NÉMELY KIVÉTELNEK. ) E szomorú jelenség remélem az egyetlen a mi partszakaszunkon.
Vannak olyan területek itt a szigeten, ahol tárt karokkal várják az ilyen társaságokat. Potos, ill. Limenárja szórakozó negyedében de még Limenasban is akad olyan szórakozóhely, ahol ez a stilusú viselkedés mindennapi. Az Aranypart öblében a turisztikai rendőrség beleavatkozhat az ilyen társaságok szórakozásába.

Nagyon megköszönöm azon fiataloknak, akiket csak az éjszakai élet érdekel, hogyha máshol keresnek szállást.
Részükre tudom ajánlani Mykonost, Krétán Hersonossost és Málliát. De, a fórumokon, ha érdeklődnek, akkor biztos találnak még olyan görög területeket, ahol kedvükre élhetik ki magukat.
Szeretném ha öblünk nyugalma megmaradna.

2008. jún. 10. 21:30 - írta Ági

A múlt héten már megjelent az első igazi horgász vendég.
Mindig tanulok én is.
Kérdésére, hogy hol és milyen csalit tudok, csak a Melida Apartmanházhoz közeli halas boltot tudtam ajánlani, hogy onnan vehet kukacot, tintahalat, polipit, garnela rákot. Nem olcsó dolgok, de itt mi ezeket vesszük.
Egy délután összefutottunk és kérdeztem, hogy halad a horgászattal.
Mondja, most már reménnyel megy majd a partra. És előkap egy óriási kukacot.
Marci fiam és én majd felborultunk motorostól.
Döbbenten kérdeztem, ehhez hasonlót már láttam, az 4 cm-es és kövér volt. Ezt a példányt hol lehet találni?
Elmesélte, hogy csali ügybe nyakába vette Limenást.
Sehol nem talált, ezért leballagott a kikötőbe, hogy az ottani görög horgászoktól hátha el les valamit.
Akadt is egy társaság, akik megmutatták neki mivel horgásznak, ill. mondták, hogy ide Skála Potámjába jönnek nagy kapásra...
A mi Hohónk követte őket, és amikor a görögök kifogott hal nélkül távozva vizbedobták csalijukat, azt kiszedte.
Ezt a kukacot látjátok!

Mit tanultam tőle?
Nézzétek a kezébe azt a kampósvégű drót húzalt...
A homokos vízben, ahol buborék jön fel, oda ilyen huzallal hirtelen bele kell kapnunk, és kihúzhatunk egy ilyen vagy ehhez hasonló kukacot.
Itt nálunk nem járt szerencsével. Ha a görögök nem dobják vissza a csalit, akkor a mi Hohónk is anélkül maradt volna.
Marci fiam nagy megkönnyebbülésére. Bár rákérdezett tőle: Biztos a visszadobott csali ez?
Marci hősként próbált viselkedni ezért csak később mondta, anya, azért arra nem megyek majd fürödni.

Horgászok, hol vagytok?
Kérem, szóljatok hozzá a témához, mert nagyon sok vendégemet érdekel, és én nem a legjobb szakemberek közé tartozom.
Adjatok tanácsot azoknak, akik itt szeretnének horgászni.
Mit tudnak otthonról magukkal hozni, hogy szerencsével járjanak?
Előre is köszönöm a hozzászólásokat.

2008. jún. 3. 6:13 - írta Ági

Horgászat, hajókázás
Tegnap megint a hajókirándulásunk volt.
Bazsi, megvertél szemmel, mert valóban most csak 2 halat fogtunk.
Viszont büszkeségünkre mondom, abból az elsőt én kaptam ki.
Kis csapatomnak szemléltetőt tartottam, hogy így kell horgászni.
Mutatom, leengeded a fenékig, kifeszíted, megvárod, még ránt a hal egyet, ekkor hirtelen megrántod, majd felhúzod. Megnézed a csalid megette-e vagy ott a hal is. Egy fél perc volt. Eldobtuk magunkat a meglepetéstől, mert ott volt a hal is! Fél perc alatt! A többieknek még ideje sem volt leengedni a horgot. De aztán sem kapás, sem semmi nem volt. Az időjárásra, szóval a szélre fogták a hajósaink.
Persze galibát most is tettünk.
Úgy összegabalyítottunk egy damilt, hogy azzal estig bajlódhattak.
A másik vendégem horgát pedig majdnem vele együtt elvitte a nagy hal.
A fiam erre büszkén mondta nekik:
- Biztos az én kis cápám társaságából való volt, de az enyémnél nagyobb.
A többiek értetlenkedve nézték Marcit.
- Cápa?!
- Igen, - mondtam - Marci tavaly mikor eljött, ő fogta ki az első halat, és az egy kis cápa volt.
Csak később meséltem el nekik,  Pánosz akkor rácsempészett egy hűtőszekrényünkből otthonról hozott nagy halat, és míg mutatta Marcinak, hogyan kell a horgot bedobni, azt észrevétlenül ráakasztotta.
(Vendégként volt a férjem a hajón velünk.)
A fiam, azóta bár tudja, hogy cápák itt nincsenek, büszkén meséli, hogy ő még fogott is egy kis cápát.
11 éves. És a jól nevelt, okos, de ártatlan és fantázia dús gyermekek közül való.
A nap másik tetőpontja a nevetésre, amikor a partra kimenve, Emőkével sétálni indultunk. Ő is gyűjtögetett, én is. Én egy nagyméretű műanyag ládát töltöttem meg kövekkel és fával. Ő csak egy helyre szedegette.
Az eredmény 50 kg kincs. A férj majd gutát kapott, amikor Emő szomorú szemét meglátta, az én kincseim láttán.
Nem engedem elfogadni, ha Ági neked adja!
Bizonyos dolgokat nem szabad meghallani, - mondta Emő.

A csónakba és a hajóra hogy másztunk fel?
Szentségelt a kapitány, a gépész és az egész hajó vendégsége nevetett.
De mivel ismernek, hogy kincs nélkül nem térek haza, és a férjemnek el kell számolniuk velem, beadták a derekukat és felhúztak bennünket is.
A buszos szintén nem mert nekem szólni.
Az összesből csak a Pánosznak szánt hajót tartottam meg.
Emőke, mesterien bánik ezekkel az anyagokkal.
Megígérte, hogy alkotásait bemutatja a honlapon.

Kíváncsian várjuk, mit fog a télen bemutatni nekünk.

2008. jún. 2. 6:25 - írta Ági

Egy újabb kérésnek próbálok eleget tenni.

Hogy, hogy nevettek rajtam a tavernások, amikor végigjártam őket, hogy most milyen kéréssel fordulok hozzájuk! A java része nem hitte el kérésem, de volt aki azt mondta, a visszajáró vendég, aki beszélt nyelvet volt, hogy kért papír asztalterítőt. Olyankor ő adott is egyet-kettőt ajándékba. Többet azért nem, mert annyit szerez be, amennyi szezonra kell.
Gumi Csirke, visszatérő vendégem kérésére nekiindultam tehát olyan tavernást keresni, aki felszerelkezik nagyobb mennyiségű asztalterítővel és ad nektek.
Ő az idén 30-ad magával érkezik a jövő héten, és pénzt adtak az ismerősei neki, hogy vegyen e valóban jellegzetes és nagyon praktikus  görög dologból. 
 Skála Potámiában a Mama’s Grill vállalta fel, hogy egész szezon ideje alatt vásárolhattok asztalterítőket.

Adok majd neki egy kis szótárt, hogy ha bajba vagytok a rendeléssel, akkor azt a kezetekbe nyomja, és az alapján mondjátok hány db kell.
Egy karton 100-as kiszerelésű asztalterítőt ő 9 Euróért szerez be.
Számoljunk.
50 db akkor 4,50 Euró.
10 db  90 cent.
1 db 9 cent.

Ansoula asszonyt a tulajdonost találjátok majd az üzletbe, ill. az alkalmazottat nappal, este a férjét.

Kérhetitek bátran. Beszélnek kicsit angolul és németül is.
Nem kell ezért kötelezően ételt vagy italt rendelnetek. És tényleg ne érezzétek kínosan magatokat, sem ha csak toalettre akartok bemenni, se, ha csak asztalterítőt szeretnétek venni.
Kérhetitek görögül is.
A SZÁMOT, HOGY HÁNYAT SZERETNÉTEK, ÍRJÁTOK EGY PAPIRA.
MAJD MONDJÁTOK:
SA SÉLA, TRAPEZO MANTILÓ - ASZTALTERÍTŐT SZERETNÉK.
VAGY:
PARAKALÓ, NA MOU DOSETE TRAPEO MANTILO - KÉREM, ADJON NEKEM ASZTALTERÍTŐT.
ÉS PAPIRRA ÍRVA MUTATJÁTOK HÁNY DB-T SZERETNÉTEK.
A Mama’s Grill a Skála Potámia Centrum soron, a Sakis motor kölcsönzőnk szomszédos üzlete. Szemben az Ágios Nikolaos kis kápolnája.

S, ha már itt járunk a gyrososnál, akkor elmondom hogyan rendeltek gyrost.

Azt hogy hol árulják, azt látjátok.
Oda bementek, és egyenként mondjátok, hogyan kéritek.
Ez a kézből evős, amihez szintén asztalhoz ülhetsz, rendelhetsz hozzá üdítőt, vagy bármit.
Pita, vagy Pszomi (zsemlekenyér)
A húst és a sült krumplit mindig beleteszi.
Ez után Te mondod meg, mit tegyen, még mit tegyen bele? És ezt majd a hűtőpultból mutatod:
Moustárda - mustár
Ketcoup - ketchup
Kremidi - hagyma
Domáta - paradicsom
Tzatziki - fokhagymás uborkasaláta
Joourti - joghurt
Vagy más egyéb salátaöntetek.
Az idei ár 2,20-250 körül változik mindenhol.
Ha adagba kéred ki, akkor 5- 6,5  Euró körül van, sok hússal adják.
Ekkor, már, ha a kenyér helyett pitát kérsz, mondani kell.
Ill. adag esetén felszámolhatnak kouver díjat, ami tudjátok a terítés. Ezt asztalonként 1-3 Euróként számlázzák étkezőhely kategória szerint.
Mi a kouver? Asztalterítő, kenyér, evőeszköz, felszolgálás, mosogatás.
A gyrosról még annyit:
A húskardot a hentes készíti.
30-50-70 kg-os kiszerelésekbe, befűszerezve.
Vannak olyan napok, hogy reggeltől estig 2 db 70kg-os kardot is kiárul a gyroszos!

Jó asztalterítő vásárlást, és jó gyroszozást!

2008. jún. 1. 6:47 - írta Ági

Kaló Mina na Éhete!

Jó hónapot kívánok mindannyitoknak!

Az én Pánosom kíván most nektek jó hónapot.

 

 

Az egymással találkozó emberek, így köszöntik a hónap első napján egymást.

Beindult a hónap, beindult a szezon hajrá. A hajókon is vége a lazaságnak. Kötelezővé tették az egyenruha viselést is.

Az én mérgemre. Mert büszke vagyok rá, és mindig örömmel és gyönyörrel tölt el, ha egy kapitányt egyenruhába látok. De más látni, és más mosni és vasalni a tisztekre! Napi két fehérített, keményített ing. Nincs elég dolgom?! Megtaláltam a régi ingét is, amihez levehető gallér és karrész járt. kérdeztem tőle, ilyet vesztegetnek még valahol. Mondja, 15 éve , mikor kapitánynak nevezték ki, akkor vette még Athénban ezeket az ingeket, de azóta ez már kiment a divatból és nincs gyártó, tehát nem is árulják már.

No, üzeni még nektek, előtte ne káromkodjatok, és az úton ésszel közlekedjetek.

Nem véletlenül írom ezeket. Van sok kellemetlen élménye néhány, oly magyar magánautós vendégtől, aki nem ismer bennünket. Mi sem őket, de látjuk és halljuk őket. Egy-két állandóan visszajáró vendég, akik úgy gondolják, mivel hazajárnak, mindenféle magatartást megengedhetnek maguknak. Kicsi ez a sziget, megismertek, megszerettek bennünket magyarokat. Hagyjátok meg azt az elterjedt jó hírt, amit vendégkörömmel szereztünk meg az elmúlt 5 évben,.

Ez volt a kérésünk a teljes magán vendégek felé. Köszönöm a kúlturált viselkedést.

 

Az én vendégeimet pedig nagy szeretettel köszönti.

 

Mondja, ha nem ebben a viseletben látjátok majd, tudjátok be az én trehányságomnak.

Most még a Prenos-Kavala vonalon van, de június 12.től próbálja magát átkérni a Keramoti-Limenasi vonalra. Akkor lesz menetrendbővítés, és a két műszak esetén, talán teljesül kérése.

 

Szeretne a régi ismerős arcokkal találkozni, meg a jó hangulatú görögestek fő táncosa lenni.

Úgy legyen!

2008. jún. 1. 6:03 - írta Ági

Újabb fejlesztések történnek az Aranypart öblében.

Tegnap Skála Panagiában jártam az új szállásunk a Golden Georgos és Panagia készenléti állapotát szerettem volna megnézni.

És mi állta utamat a Kemping előtt?

Egy kis fehér nyitott busz, amit mi itt Caf-Cuf vonatnak hívunk.

Mit tudtam meg róla?

A hirdetést, ill. a menetrendet most készítik a nyomdában.

Június 15.-én a főszezon kezdetével indul majd a járata.

A kemping előtt lesz a megállója.

56 fő befogadására alkalmas, de csak 40 főt vesz fel a kényelmes utazás biztosítására.

Napi 2 járata lesz. Egy délelőtt 10 óra körül, egy kora délután.

A menet ára: 15 Euró a felnőtteknek 6 Euró a gyermekeknek.

Útvonala:

Indul a Kempingtől, felmegy Skála Panagiába, végigzötyög a kis zegzugos utcáin, átmegy Potámiá falunkba, ott is bemutatva a helyiek közbonját, majd lemegy Skála Potámia centrumába, és végig megy a tengerparti útján a Kempingig.

 

Az árát egy kicsit sokalltam, de mivel 3 nyelvű idegenvezetést tart,- gondolom angolul, német, és…- így kb. indokoltnak, tűnik az összeg.

Ahogy elindul a járat, nekem időm nem lesz kipróbálni, de kiszúrok majd egy vállalkozó Apollonos vendéget, akit én fizetek majd be, hogy elmondva tapasztalatát, leírjam az élményét nektek. Akkor közölöm majd a fotót is.

 

Ilyen Caf-Cuf vonat van Kavalában is.

Ott a Dimosz fedezi a költségét, tehát ingyen utazhat vele bárki.

Óránként indul az E.O.T. Pavilon mögül, ami a tengerparti Omónia parknál van.

Az idén nincs Kavalai programunk, de tavaly egy kis csoporttal kipróbáltuk.

A felszállás körülményes volt.

Kivártuk az indulási idejét, akkor senki nem várt velünk.

Amikor beállt a Caf-Cuf vonat, akkor azonnal megtelt a semmiből előkerülő idős görög, bevásárló táskával megpakolt görög emberekkel. Mire felócsudtunk, úgy tűnt egy szabad hely sincs. Az én kis csapatommal csalódottan néztük, hiába vártunk, nem fogunk felférni.

A hangos sóhajomra, ami görögül hangzott, minden elfoglalt székről megszólalt egy utas, hogy nem úgy tűnt neki, hogy mi is felszerettünk volna szállni, de ha igen, akkor igyekezzünk, mert már indul is. Mi tágra nyílt szemmel néztük, hogy húzzák össze magukat még a legterebélyesebb háziasszonyok is magukat, és feltuszkoltak bennünket, majd összepréselődve, de vidáman megindultunk. A mi málhánk is elfért.

Ha láttatok volna bennünket!

A legzajosabb kofapiaci hangzavart is túl tettük!

A görögök a 3-4 vagon közt ide-oda kiabálva pletykáztak, kifaggattak bennünket, mi mit csinálunk itt. Majd mindenki valami érdekeset próbált nekem mondani, amit adtam tovább adtam az én vendégeimnek.

Azt mondanom sem kell, hogy mi is szétszóródva ültünk.

A centrum főteréről indult fel az óvárosba ill. a várhoz. Eszméletlen meredek, és olyan szűk utcákon, ahol el nem tudtam képzelni, hogy egy autó elférne. Főleg az emelkedőkön levő kanyarokban! De elfértünk, és vígan voltunk. Mi nem mentünk végig, a Várnál kiszálltunk, de a helyiek zakatoltak tovább, minden megállónál kevés leszállóval és sok felszállóval.

Ez nem turisztikai járat, hanem vár környékén lakó öregek ingyenes buszjárata.

De turisták is használhatják, és nekik is ingyenes, meg mint kiderült, nagyon szívesen látott vendégek vagyunk rajta.

2008. máj. 28. 19:24 - írta Ági

Szintén a Szigettúra szervezett kirándulás egyik érdekességéről mesélek.
De szeretném figyelmébe ajánlani minden olyan érdeklődőnek, akik szeretik a művészetet.
Limenária határában a focipályát követő kiserdőben van a művész műhelye, amihez egy hatalmas raktárépület is tartozik, ahol csodálatosabbnál csodálatosabb dolgok vannak felhalmozva.
Tábla nem jelzi a műhelyt, de figyelmes kereséssel könnyen rátalálhattok.
Belépő nincs.
„Tárlatvezetőként” egy idősebb úr van mindig a mester segítségére, akiről bizonytalanul gondolom, valami nyelvet talán beszél.
A mester idegen nyelvet beszél ugyan, de mivel alkotás közben fogjátok megtalálni, nemigen közlékeny.
Szívesen fogad minden vendéget.
A remekműveiből vásárolhattok is.
Arra a kérdésemre, hogy ha valóban árul is, miért nem hirdeti jobban magát, a válasza a következő volt:
Én az alkotáshoz értek, és nem a kereskedéshez.
Hogy munka közben ne zavarjátok sok kérdéssel, itt elolvashatjátok az életrajzát.

1954-ben Kastróban született.
Szülei nem tősgyökeres thasszosziak voltak. A zavaros török időszakban Konstantinápolyból menekülve telepedtek ide Kastró hegyi falujába.
Az általános iskola 6 osztályát és a gimnázium 3 osztályát Limenáriában végezte, majd még 2 évet tanult Thesszalonikiben. 1975-1978-ban a hadsereg szolgálatában állt.
Egy pár napra visszatért Limenáriába, majd fiatal, kalandvágyó lelke erejétől hajtva felcsapott hajósnak, mint sokan mások itt a szigeten.
Tengerimádata arra ösztökélte, hogy bejárja a világ összes tengerét.
Sikerült magas rangba feltornáznia magát, így gépészként dolgozott a hajókon.
Kedvenc területe Délkelet-Ázsia. Itt megragadta a táj és az ott élők kultúrája.
A festészetet, a szobrászatot és a fafaragást soha nem tanulta. Az élet ihlette meg, és az önmagából áradó született tehetsége egyre hajtja, hogy a fantáziájában megjelenő alakok számunkra is láthatóvá váljanak.
Még itt a hajós élet közepette kezdett alkotni.
Munkásságának első periódusa így főleg tengeri témájú.
1993 után lép a második szakaszba. Ekkor témát vált és az ókor csodálatos anyaga ragadja magával.

Ekkor már tudatosan alkot. Számtalan könyvet olvas az ókori görög mitológiáról, hogy minél pontosabban tudjon alkotni. Témája sokrétű. Bármihez kezd, keze azonnal követi gondolatvilágát: a mozgás, a csend és a nyugalom kifejezése, alakok.
Anyagként mindent kipróbál.
Gipsz, gránit, márvány és egyéb külföldről behozott kőzetek.
Faanyagként főleg a sziget vízereit őrző többszázéves, önmagukban is művészien kiformált platánfák gyökerei, ill. a szintén többszázéves olívafák törzsei.
Legtöbb faanyaga viszont a sajnálatos erdőtüzekből származik. A sok megégett facsonkot hazaviszi, főleg a többöles öreg gesztenye törzsekbe próbál életet és új valóságot dörzsölni, vésni.

A sziget 10 márványfejtője mind megszállott bolond zseniként ismeri őt.
Ha kifogy az alapanyagból, azonnal végigjárja a telepeket, és türelmesen kivárja, míg számára megfelelő tömböt robbantanak ki a hegyből.
A tengermosta kövek szintén életre kelnek keze munkája által.

Mai legkedvesebb témája a sziget története.
A szigeten látható valamennyi szobor az ő kezétől származik.
Egyházi témával először szeretett szülőfaluját ajándékozta meg. A ma kihalt Kastróban Agios Athanasios templomában számtalan tárgy az ő kezéből kínálja a hívők felé a csodákat. De a sziget fő kolostorának is ajándékozott sok ikont.

A mester fáradhatatlan. De figyelme nem csak a munkáján van, hanem szeretné elhinteni a mindennapi emberekben is a művészet szeretetét, de főleg megbecsülését.
Ezt segítve nemcsak mi látogathatjuk meg őt a nap bármely szakában, de az iskolás gyermekek is állandó segítői. A tanulók viszik neki a maguk által gyűjtött köveket, fákat. Időnként befogja őket egyszerűbb munkára. Így eléri azt, hogy a limenási szobrok egyikén sincs firkálás és rongálás!

Megcsodálva munkáit és őt munka közben, búcsúzóul megkérdeztem tőle:
Én Magyarországról jöttem.
Nekünk is van egy ilyen tehetséges szobrász, festő, grafikus művészünk.
Korban azonos veled. De ő egy vékony, törékeny hölgy.
A neve: Pápai Éva. Ismered őt?
Elgondolkozva azt mondta, csak munka közben hallotta a nevét.
Tavaly volt egy magyar vendég, aki itt járt a telepén, és szintén megemlítette neki Évát.

 

Boldoggá tesz, hogy ilyen tehetség láttán nekünk is eszünkbe juthat egy ma élő, sokoldalú nagy magyar tehetség is!

Pápai Éva munkássága is hasonló. Ő is született tehetség.
3 évesen kijelentette magáról, hogy híres festőművész lesz.
Kisiskolás korában a tanárok felfedezték tehetségét, de ő csodálkozó
tekintetükre azt válaszolta, ő erre született, nem kell érte csodálni.
Könnyed természetességgel alkot mindenféle témában.
Őt főleg a színek és a fények harmóniája foglalkoztatja. Férje, Endre,
munkájával sokat segíti Évát. Éva Endrét minden kutatómunkájára elkíséri, ahol új ihletet kap. India és Kairó a kedvenc területük.

 

Tehát ő is a természet, a vallás és az ókor világát közvetíti felénk.

 

 

2008. máj. 27. 6:09 - írta Ági

Balzsamó A mai napon, a szervezett kirándulás vendégeivel körbe autóztuk a szigetet.

Reggel 7. 15 kor indultunk, délután 5 kor értünk vissza a szállásra. Amiket e kiránduláson látnak és hallanak a vendégek, annak leírásához egy vaskos könyv sem lenne elegendő.

Most két részletet emelek ki a mesélni valómból. Limenást elhagyva, éppen leállót kerestem, hogy Thasso Poula sziget és a szemközti part és Thasszosz kapcsolatáról szemléltetően meséljek, mikor útszéli virággyűjtőkre lettem figyelmes. Ez ok volt a megállásra. A balzsamó növényt gyűjtötték a helyiek. Mint a házaspártól megtudtam, 5 unokájuk van, és a nagyiék felügyelnek a gyerekekre, amikor a palánták megbetegszenek. Elmesélték, hogy ilyenkor májustól kezdik feltölteni patikájukat az egész éves gyógyszeres kezelésre. Igen, ahogy a mikrohullámút nem engedik a konyhai eszközök kellékei közé, úgy a gyógyszertárakat sem dolgoztatják agyon a görögök. S lám egy újabb hazavinni való az ideérkező vendégeknek. Májustól, június végéig virágzik a balzsamó. Közelebbi képet később teszek be a leíráshoz. Virágzás ideje alatt kell szedni a gyógynövényt. A hölgy kezében látható csokorhoz, kb. egy kg olívaolaj szükséges.

Egy csavaros tetejű, kb. két kg-os befőttesüvegbe tégy egy kg olíva olajat, majd csipegesd bele a hideg vízzel előzőleg átmosott balzsamo virág felső, zsenge virágos hajtásait. Lezárod az üveget és normál hőmérsékleten állni hagyod. Kb. 1 hétig. Ez idő alatt a növény hatóanyagai kioldódnak, az olívát élénk bíborpirosra festik. Ekkor keresel egy szűrőruhát, vagy valami fém mentes szűrő edényt és leszűröd az olajat a virágtól. Száraz, tiszta üvegbe a szűrletet lezárod. Mire jó ez az olaj? Torokgyulladás, nátha, köhögés esetén, naponta egy likőrös pohárnyi olajat a betegség kb 3 napjáig elkortyolgatsz. De kortyolgathatják erős dohányosok is, akik reggel köhögéssel ébrednek. Természetes, de erős antibiotikum tartalma miatt, csak rövid kúrákat vegyetek! De jó sebekre, szúnyogcsípés által sebkörnyék bedörzsölésére is. Főleg kisgyermekeknek, akiket egy nyári éjszaka után, reggelre szúnyogcsípéssel teli találunk, az e keverékbe mártott vattával átkenegetve a kis testet, egy óra múlva elmúlnak a viszketős felduzzadt csípéssebek.  Akik, nem szeretik az olíva olajat,- ami a leghatásosabb az egyéb olívaalkotók miatt- azok megszárítva a növényt, teaként, mézzel ízesítve is ihatják, e gyógyteát. A képen láthatjátok, hogy nem valami idős kuruzsló emberekről van szó. Művelt, tanult emberek mindennapi használatos orvosi receptje volt ez. A szárított virágcsokrokat, 2 Euróért árulják a piacon és egy két üzletben. Az olívaolajos gyógyírt itt a szigeten Limenásban, Theologosban az erre a területre szakosodott üzletekben, láttam. 3 dl-es kisüveget 6 Euróért mérnek. A titkát hogyan készül, soha nem árulták el. Kérdésemre a válasz mindig az volt: Különleges eljárással készül. No, láthatjátok, ez a különleges eljárás: Légy figyelmes a természetbe! Használjátok bátran ezt a receptet!

2008. máj. 26. 5:25 - írta Ági Az első hajó kirándulásunk. Megint rám jött a beszélőke. És van rá időm is. Május 20.-a óta besűrűsödött a rohangálni való, de ezt mintha megéreztétek volna hagytok, hogy tegyem a dolgom, és nem írtok e-maileket. Ezt imádom ebben a szigetben! Ezt érzem az első pillanattól, ahogy ide tettem a lábam e szigetre. Mintha egy védőbúra lenne felette. Ha a nyugalmat szeretném, azt adja. Ha a nyűzsit kívánom meg, mindig az adott pillanatban jelenik meg! Mivel egyéni levelek nem jönnek egy hete, volt időm a fórumra is bemenni, és hagytatok így időt, hogy az első heti élményeimet is leírjam nektek. Ma a hajókirándulásunk élményeiről írok. Tudjátok az érkezési nap felhőszakadása miatt, zűrösen indult a vasárnapi hajókirándulás. Reggelre viszont csodálatos lett az idő. A busztranszfer is megoldódott. A mi magyar csoportunk 11 fővel, a lengyel része 5 fővel jelentkezett, ami kevés lett volna a hajó lebonyolításához. A hajósoknak a kempingből találtak még 30 cseh fiatalt, akiknek busza is volt, így kitöltöttünk egy buszt és egy hajót is, amire éppen a legtökéletesebb volt így az összlétszám. A buszon ugyan zavaró tényezőként éreztem, hogy a csehek idegenvezetője, aki most jött életében először a szigetre félúton Poszeidonról és a márványról beszélt, meg viccekkel szórakoztatta a vendégeit, de mivel az ő buszuk volt, nem tehettük ezt szóvá. Belém is belém kötött, amikor a mikrofont letette. Érezte, hogy kicsit helyinek számítok, kérdezte, miért nem beszélek jobban angolul, és miért nem magyar, lengyel vagy cseh férjet választottam. No, hát e magán jellegű, buta kérdéseivel sem férkőzte be magát hozzám. Becsületére legyen mondva, hogy szólt hozzánk is egy- két szót magyarul. Ilyen előzményekkel értünk a már 9 órakor nyüzsgő Limenas kikötőjébe A tenger a legszebb arcát mutatta. A kitisztult kék égbolt a legpompásabb türkizkékre színezte kékjét. A hajónkat tavaly óta kicsinosították. Finom, puha, krémszínű szőnyeg borították be a hajópadlót. Cipőm megijedve azonnal levetettem, nehogy összepiszkoljuk a napozó placcunkat.

A Viktória, ma a Paradisó felé vette az irányt. Gyönyörű volt a táj. Az emberek által szinte érintetlen, harsogó zöld természet, és a hófehér rejtett öblök látványa mindenkit lenyűgözött. Elvegyültem vendégeim közt, akik teljesen elmerültek a látványban. Volt, aki azon törte fejét, hogyan lehetne erre az álomszigetre ideköltözni. Volt, aki azt kérdezte, hogyan tud erre a partszakaszra egyedül is eljutni.

De volt olyan is, aki meg sem szólalt, csak csodáló csodálkozó szemmel mozdulatlanná dermedve nézte a tájat. Engem is ez a kirándulás pihentet legjobban. Amikor egyedül vagyok egy hajón, én is ezt az utóbbi magatartást veszem mindig fel. Hiába sokadszorra ugyan azon az útvonalon megyek a hatása mindig azonos. Egyszerűen nem lehet elunnia tengert. Oly megnyugtató, oly lenyűgöző. Elragad magával, kisimítja lelkedet, megszépíti a szívedben mindent, és erőt ad, hogy gondolataid, terveid nagy bátorsággal tedd utána. Kinira szigete öblében volt az első megállónk. Megkapta mindenki horgászfelszerelését, és nagy lelkesen pecázni kezdtünk. A végeredmény fél óra alatt, kb két kiló kishal volt. Az én vendégeim közül két kissrác 4-4 db-t fogott, másik 3 vendégem 1-1 db-t, én hármat. A végén sérelmeztük, hogy nem összarányban mi fogtuk a legtöbbet, de mire evészetre jutott a sor, azok ették meg a mi halunkat, akik nem fogtak egyet sem. Erre csak azt tudtam mentségül hozni, hogy ahogy egy jó vadász a kilőtt vadat nem eszi, úgy egy jó halász sem eszi a kifogott halat. Gyenge az érv, de kárpótoltuk magunkat. A következő megállópontunk Paradisónál volt. Itt a partra kimenni nem tudunk, mert sekély a víz a hajóhoz, csak a sziklás résnél tudunk mindig lehorgonyozni. Hát mit mondjak, megrettentem. Itt sok édesvizű forrás keveredik a vízbe, a tegnapi zuhé is hűtött a vízen. De két oknál fogva a vízbe kényszerítettem magam. Az egyik, milyen szégyen lenne, ha azzal büszkélkedem, hogy télen is fürdőzök, most meg nem merek bemenni. De a nyomosabb érv a gyomrom volt. Itt a partszéli sziklákon van a területünk legnagyobb feketekagylója. A két fiúnk, akik szintén rendelkeztek búvárfelszereléssel, felkértem őket, ha van kedvük, tartsanak velem eleségünk beszerzésére. Furcsán néztek, amikor mondtam kezdjétek lefejteni a kagylókat a szikláról, hátmég mikor mondtam, hogy a kődarabokkal megkalapolt sünöket szedjük, akkor lepődtek meg még jobban.

Nagy volt az öröm a hajóra felmenetelünkkor. A kagylókat azonnal rádobtuk a faszenes rácsra, a sünöket pedig felnyitottam és elkészítettük salátának, majd azon nyomban felfaltuk. Közben elkészült a kagyló is. Kaptunk hozzá citromot, olajat. A kenyér a mi madárlátta kenyerünk volt, az is a faszénen megpirítva. Mire az ebédre került a sor, mi már jó laktunk. No, ha itt láttátok volna a lengyel és a cseh idegenvezetőt. Ott álltak távolról szemlélve bennünket, hogy sereglik mindenki oda hozzánk. Volt a csehek közt magyar is, így az összes vendég, aki a hajón volt együtt osztozhatott abban az élményben, amit a tengerről az előételünk elfogyasztása közben megtudhattak. A két idegenvezető megjegyzése csak az volt, hogy elég barbár módra ettünk, és hogy ők ezt inkább étteremben szeretnék elfogyasztani. Meg, hogy ezek nem ehető dolgok. E… Minden hozzá állás kérdése… Ki mihez szokott. Ezután partközelben visszacsurogtunk Platanosz öblébe. Tudjátok oda, ahová ti is elgyalogolhattok az Aranypartról. Itt volt a főebéd, és egy kis fürdés. Majd a Vathihoz mentünk. Ekkorára már a levegő is felforrósodott, így mindenki örömmel vetette be a vízbe magát. Persze sokan maradtak, akik először csónakkal mentek ki a partra. Ez is a márványpart egy része. Igy megindult a gyűjtés. Ki a vízben bogarászott, és gyűjtögette a tengeri sünök színes meszes vázait. A két fiunk 3 féle víziuborkát hozott ki, és azzal spriccelték az undorgó és nevető közönségüket. Volt, aki a márványport szedte.

Az ókori agyag amforánkat mit gondoltok, itt van e még? Hát egyenlőre itt van! Talán egy métert kintebb jött. Mostmár a hajóról is láttuk. Itt programunk javarésze letelt. Innen elindulva felküldtem álmos kapitányunkhoz a legcsinosabb hölgyet, hogy kérje meg a kapitányt görögül: amilyen közel csak tud, oly közel menjen a parthoz.

Az eredmény megvolt. A márványpartot tényleg közel, 3 m-es távolságból szemlélhettük meg. Láttuk az Elka villát is, a Hippi partot, a Makri Ámmost, az ókori világítótornyot, az Evreo Kastrót, és befutottunk Limenas kikötőjébe. Élményteli szép napunkra, hogy a tejszínhabot is rátegyük, a sétányon lassan ballagtunk vissza buszunkhoz. A sarki Dodoni fagyizó legfinomabb fagyijából is vásároltunk, és mire a buszhoz értünk elfogyott sörünk is, és fagyink is. No, hát ilyen volt első hajós kirándulásunk. Minden különösebb kaland nélkül. Egyszerűen, szépen, pihentetően. Mindannyiunk teljes megelégedésére.

2008. máj. 16. 10:16 - írta Ági

Megpróbáltam a képeket átküldeni, de azt mondta rájuk, hogy tul nagy méretű a levél, pedig csak 4 mb volt...

Ez a link továbbra is él:

http://picasaweb.google.hu/enerbe/ThassosMZNnepEgyebek?authkey=ulY0_GT9Lgw

Üdvözlettel, Norbi

Kedves Ágnes,

Egy pár hasznos képet összeválogattam. Így e-mail-ben elégé redukált
minőségben megy át, de letölthető picasa (kiváló képrendezésre)
segítségével a web albumból. De nyugodtan felteheted a honlapra a
linket is, ahogy tetszik.

Jártam a honlapon, és hiányzott a mézünnep:)

Képek itt találhatóak meg jobb minőségben:
http://picasaweb.google.hu/enerbe/ThassosMZNnepEgyebek?authkey=ulY0_GT9Lgw

 

Szia Norbi!

Minden kép csúcs!

Nagyon tetszettek a Paradisónál kattintott képek is 35, 36.

Amin még külön megakadt a tekintetem az a 68-as kép. a hajókiránduláson amikor megálltunk a Kinira szigeténél, míg én a víz alatt voltam, te egy profi képet készítettél a romos kis házról, ami nem is olyan romos. És nem is kicsi. És milyen romantikus. Még soha nem láttam ilyen közelről! A párom mesélte, hogy 20 éves kora körül minden ősszel itt lakott ebben a házban papájával az olívaszüret miatt. Az egyik szigettulajdonos tulajdonos volt a papa barátja. Már akkor divat volt, hogy nem a tulaj dolgozott, hanem a termés feléért kiadta megművelésre. Így volt itt párom. 2-3 hónapra rendezkedtek be. Volt, hogy halásztak, volt vadnyúlra vadásztak. Ma már sem olívát nem termesztenek e szigeten. Minden elvadult rajta. Természetvédelmi és archeologiai védett területnek számít. Így a mai 50 főnyi tulajdonosa semmit nem tud kezdeni a szigettel. Pedig én eltudom képzelni, pl: egy hagyományos tavernának, meg nomád szállónak, az épületet. Csak csónakkal lehetne odamenni. Micsoda keletje lenne?! Kár, hogy az idő így teljesen tönkre fogja tenni.

A Kavalai képeid is egyéniek. Akár képeslap is lehetne.

A méz ünnep meg nagy élmény lehetett. Rajtad kívül más vendégem nem jutott oda, pedig sokan voltak abban az időszakban.

Köszönöm szépen.

Ági

2008. máj. 16. 9:35 - írta Ági

Minden szállás lassan teljesen berendezkedett, már csak az utolsó simítások vannak a teltházas vendégfogadásra. Persze minden lakás fogadott vendéget már május utolsó napjaiban is, amikor még csak egy- két lakás volt előkészítve. Az nem zavarja sem a vendégeket, sem a tulajt, ha áprilisban, májusban beesik egy vendég és közben a tulajok éppen a szomszéd lakást festik. A legtöbb szállásnál ilyenkor még javában áll a tatarozás, csak a vendég lakása van kész, az egyéb területeken előfordul áldatlan állapot is. A vendég egy apartmanért 40 Euró/nap/4 főt fizet csak.

Azt tudnotok kell, hogy az egész épületet újra festik évről-évre, kívül-belül. Minden épületnél végeznek kisebb-nagyobb felújításokat is.

Az Ifigénia hegyi Apartman és Stúdió az idén két gyönyörű apartmant készít a tetőtérben.

Az ötlet az enyém volt. Én lyukat beszéltem a feleség gyomrába, ő felbiztatta a férjet, és január végén elkezdődtek a munkálatok. Nekem, mint keresztanyának, volt beleszólásom is. A férj akarta a lakásokat, de nem értette, miért ragaszkodom a térelválasztásos, tehát külön hálóterű lakáshoz. A férj érve a stúdiók mellett, hogy úgy tágasabbak. Én kitartottam amellett, hogy nélkülözhetetlen a hálószoba. Mindennapos célzások részemről Mákis felé, hogy mit lehet tenni nyaralás alatt a hálószobában? A szegény a végén beadta a derekát, és kiadta a mestereknek a válaszfalra az utasítást. Efi asszonnyal együtt választottuk ki a legdrágább csempéket és kőlapokat. A férj olykor őrjöngött: Gyerekek, ez egy nyári lak, itt nem az életünket éljük majd le, egyszerű dolgokat tegyünk be. Efinek és nekem semmi sem drága alapon mindent megrendeltünk, kész tények elé állítva a férjet. 4 hónapja tartanak a munkálatok. Éjjel-nappal. Most ugyan elakadt, mivel újabb sztrájkunk volt 2 hétre.

A benzináremelkedés miatt sztrájkolni kezdtek a benzinszállítók, megbénítva ezzel az egész országot. Először csak a harácsolók emelték a még meglévő benzinjüket az 1,3 Euró/literről 1, 70-re. Majd azok is kifogytak. Majd a teherszállítók kezdtek sztrájkba, így kiürültek az üzletek is.

Képzelhetitek a fejetlenséget. A legjobb trükk, hogy az élet teljesen megálljon, az áram és a benzin sztrájk…

Mákis, már a kiborulás szélén, mert részben reggel 5 órától délután 3 óráig a márványfejtő telepen, majd az építkezésén, ameddig látnak. Ez mindennap. Én már kérdezni sem mertem, hogy hogyan állnak a munkálatok, mert tudtam, hogy a napokban várták a berendezéseket. A sztrájk miatt sem építkezési alapanyagok, sem a berendezések nem tudtak megérkezni a várt időre.

Efi tegnap beállított hozzám, hogy elkészült egy emeleti lakásával, menjünk ki, ha fotózni akarok.

Fekete robogómra kaptunk és irány ki a szállás.

És itt jön a szivárvány…

Sírtam is és nevettem is.

A szállás körüli állapot leírhatatlan.

5 mester rohangált az építkezési törmelékek és a tetőtéri lakás között. Mákis mindegyiknek megpróbált utasítást adni. Bennünket nem látott, pedig még kezet is fogtunk üdvözlésként. Mint egy űzőtt vad, hol az utasításokat adta, hol magában mormogott:

Még jó, hogy nekem van már két gyermekem! Innen kezdve azzal kell foglalkoznom, hogy más is gyermeket csináljon!

Elkapta az egyik munkást, felrángatta az új szobához:

- Nem megmondtam, hogy ide hangszigetelőt kérek?!

A munkás értetlenül állt.

- Még hangszigetelőt?

Mákis válasza:

- Igen, még hangszigetelőt. Mindenhová hangszigetelőt kérek!

A munkás:

- Elmagyaráznád, miért kell ennyi szigetelő?

Mákis:

- Hát nem megmondtam, hogy ide olyan családok jönnek majd, akik éjszaka is élnek…

Mi Efivel döbbenten álltunk lent és hallgattuk a jelenetet. Majd kitört belőlünk a nevetés.

Az én bűnöm volt. Máshogy nem tudtam volna kikényszeríteni a hálószobát.

Majd Efire is rájárt a rúd.

Kérdeztem tőle:

- Mikorra várjátok az első igazi vendégeket?

Ő értetlenül néz rám:

- Nem megmondtam, hogy azért van kész a lakás, mert várom a vendégeket, akik 3 hétre jönnek.

Erre én váltam kővé.

- Ide... ?

Válasza:

- Hát hová máshová? Ne keseríts el te is! Ki kell tartanom, hogy Mákis fel ne adja az utolsó pillanatban!

Majd felvitt a szép első emeleti lakásba. Ez volt az épület egyetlen léleknyugtató oázisa.

Lefotóztam minden sarkát. Közben jött a telefon, az érkező vendégtől.

Ekkor mondtam, hogy én búcsút szeretnék venni tőle.

Efi kérte, hogy várjam meg, perceken belül átadja a lakást a vendégeknek.

Mondtam:

- Jó. De az épület külső sarkánál várlak majd be.

Magamban mindenre felkészülve. Ha kéznél kell, hogy legyek, megmentsem az agyoncsapástól a vendég részéről, De ha kell, menekülni is tudjunk.

Megérkezett a vendég. Kiszáll az autóból. Eltátja szemeit. Szó nem jön ki torkából. Hallja Mákis vezényszavait.

Majd megszólal a vendég:

- Efim, mi történt? Kell, hogy segítsek én is? Mit csinál Mákis? A márvány kőfejtő telepet ideköltöztette? Szombat-vasárnap én is tudok jönni segíteni, de most le szeretnék pihenni. Tudjátok, Svédország nagyon messze van autóval. Nem vinnél le inkább a parti szállásra?...

Minden jó, ha a vége jó.

10 nap múlva készen lehet a két új apartmanom. Lesz már segítség a svéd-görög család is, jővő hét kedden 3 cseh családot is befogunk az építkezés utolsó simításához.

Egyébként mindannyian jól kivagyunk már. Pedig a szezon még csak most kezdődik.

A férjem hajótársaságánál is ugyanez a rohammunka van.

Bővítették a hajójáratokat.

Most már majdnem minden félórában van hajó, reggel 6.00 órától- este 22.00-ig. De még nem tettek a hajókra 2 műszakot, csak túlórákban dolgozik a legénység. Reggel 5.00től- délután 6-ig van egy műszak, minden nap. Ünnepnap és vasárnap is.

A férjem is eszméletlen fáradt.

Amikor tudok, felkelek hajnalban, hogy el ne felejtse elvinni az étkezőcsomagját. Tegnap nem volt erőm a hajnali ébresztőhöz. Csak később derült ki, jobb lett volna. Egész délelőtt elrohangáltam a szállások közt, azelőtt értem haza, hogy a fiam jön haza a suliból. Az előző este vett halat akartam neki megsütni. Keresem a halat, de hiába. Végiggondoltam, hová tűnhetett… Nem jöttem rá. Így kényszeredetten kezdtem összeütni egy gyors ebédet.

És most jön a szivárvány.

Este került a hal elő.

Megromolva.

Mitől büdösödött meg? 4 szer volt Kavala és Prenos között, de nem a víz alatt, hanem a párom táskájában, a hajón.

Szerencsétlen,- kora délután- mikor mindenki szeme láttára elővette reggeli csomagját, a bekapcsolt kenyérpirítóba be akarta tenni óriásszendvicsét. A többiek meglepődve látták, hogy most nem valami fokhagymás, pirospaprikás, köménymagtól illatos,- számukra bűzös dolgot – melegít, hanem egy bűzös halat. Kérdezték tőle, ez hogy jön a magyar konyhához? Mondta, hogy a magyarok gyökerei messzi földekre visszavezetnek. Kína területén is voltak ősmagyarok. Onnan nem azt a szokást hozták, hogy az élő kishalat eszik nyersen, hanem a rohasztott nagy halat átsütik.

Majd mondta nekik, hogy mivel nem jó asztaltársaságnak bizonyultak, inkább hazahozza a halat, és velem eteti meg…

2008. máj. 16. 9:32 - írta Ági

Avagy, ahonnan nem dobja vissza az üzenetedet a gép, ha rád jön a beszélőke…

 

Előszó A fórumra többször felmentem, hogy napi mókás, vagy fontos dolgokat írjak nektek. Volt, hogy két óráig is írtam, elküldtem. Később, amikor kerestem, kiderült, kidobott a gép. Nehéz azokat a dolgokat újból jól megírni, amiket egy pillanat ihlete ad. Az kiderült számomra, hogy a fórumozás nem nekem való. Nem tudom magam rövidre fogni. A fórum sok karakter nem bír el. Ezért gondoltam ki ezt az oldalt, amire ti is írhattok. Ha van valami küldeményetek: ------ küldjétek. Mi teszzük majd be. Azért ezt a nevet adtam neki, mert ebbe a témába minden belefér. Napsütés, eső, villámlás, égzöngés. Tehát az írásaitok lehet bármilyen eset, amit megszeretnél osztani mássokkal.